Mira megforgatta ujjai között a kígyót, és hirtelen eszébe jutott egy görög csillagkép. – De igen. A lernéi viziszörny, Hydra, a legnagyobb csillagkép az égbolton.
– Bizony. Ő az. Van egy itt is – húzott elő a nyakából egy arany nyakláncot Markus, amin egy közepes méretű medál lógott, a vizikígyót ábrázolva.
– Hűha! Maga aztán igencsak szeretheti ezt a rondaságot – mondta a lány, de közben már nem is a medálra, sokkal inkább a férfi fekete pólójából kikandikáló szőrzetre figyelt. Érzete az egész testét elöntő forróságot, és elszégyellve magát, sietve elfordult, miközben visszatette a gumikígyót a tükörre.
– Szeretni? Sokkal inkább jelképet jelent számomra. A görög mitológia egyik igazán érdekes lénye. Gondolj bele, sebezhetetlen volt. Nem erre 
vágyik mindenki? – Miután Mira elég furcsán nézett rá, Markus szélesen elvigyorodott. – Mondjuk minden mitológiai személynek megvoltak a maga jó és rossz tulajdonságai, és mindnyájan valamelyikük leszármazottai vagyunk. Te például minden bizonyára Aphrodité családjába tartozol, mert olyan szép vagy, mint ő.
– Ez igazán hízelgő – dadogta Mira, miközben az arca ismét rózsába borult, és a bezártságtól a feromont is ismét megérezte a férfiben. A szíve vadul kalapált, és a testét szinte feszítette a hirtelen rátörő vágyakozás. Különösen akkor kapta el ez az érzés, mikor megálltak a presszó előtt, és Markus egész testével felé fordulva, tűzben izzó tekintettel nézett rá, mintha szólni akart volna. Mégsem tette, csak lágyan mosolyogva belenézett a szemeibe, majd kinyitotta a kocsi ajtaját és kiszállt. Azután megkerülve a fekete járgányt, a lányt is kisegítette az ülésből, és a bejárathoz vezette.
Mivel a presszó inkább hasonlított egy rosszabb hírű kocsmára, Mira nem is volt biztos benne, hogy be szeretne oda menni. Ám Markus olyan határozottan indult előre, hogy nem akart lemaradni tőle, így a nyomába szegődve ő is besétált a helyiségbe. Szinte azonnal találtak üres asztalt, ahogy jó néhány éhes férfiszemet is. A lány ezért kicsit szorosabban simult Markushoz a védelmét keresve, a férfi pedig kapva az alkalmon, átfogta Mira derekát, és lazán magához is húzta. Az asztalhoz ülve sem engedte el, inkább még szorosabban fogva vonta egészen közel, hogy a csípőjük és a combjuk összeérjen.
Mira feje lüktetett az egyre forrósodó vérétől, a szíve heves kalapálásától, és az érzékei csalóka játékától. A gerjedelme egyre nőtt, ahogy Markus ujjai gyengéden simogatták a derekát, mintha csak utat keresnének a szoknya felett a csupasz bőréhez. Eleinte Mira azon
imádkozott, hogy bárcsak soha ne érnék el, de végül be is húzta egy kicsit a hasát, hogy a betűrt blúza felett a szoknya elálljon, így szabad utat engedve Markusnak a felderítésre. És amint az ujjak megérintették meztelen derekát, egy mély, vágyakozással teli sóhaj hagyta el a száját. Remélte, hogy ezt nem hallotta más, mert szégyellte volna ha rájönnek, milyen hatást tud kiváltani belőle egy ártatlan simogatás.
Markus azonban érzékelt mindent. A lányból áradó visszafogott, szinte már visszafojtott testi gerjedelmet, bőrének perzselését, szívének heves dobogását, és jól látta a mellkasa szapora emelkedését is, amitől a mellei lazán megrázkódtak. Nem is habozott sokat, inkább odahajolt a lány füléhez, és szinte a nyakába lehelte a mondandóját.
– Miről beszélgessünk? A regékről, vagy talán valami egészen másról?
Mira ölébe bele nyílalt a szenvedély, de azért még sikerült összeszednie magát, hogy anélkül válaszolhasson, hogy elcsuklana a hangja. – Az előző miatt jöttünk ide. Nem?
– Az, hogy mi volt a cél, nem is olyan fontos. A lényeg, hogy most mi az – búgta, de aztán azonnal elfordult, mert megjelent az asztaluknál a pincér, és a rendelésükre várt. Markus két feketét kért, majd megvárva a felszolgáló távozását, szinte ugyanazzal a természetességgel, már ismét a lánynak szentelte a figyelmét.
De nem ő volt az egyetlen, mert sok más hím is felfigyelt a csinos, kívánatos lányra, amilyenhez hasonlók nemigen teszik be a lábukat ilyen lebujokba. Ha járnak is errefelé fiatalok, azok inkább csak lerészegedni jönnek, így már a kinézetük is egészen más. Ezt mindnyájan tudták és érzékelték, ahogy maga Mira is. Vetett is körbe egy pillantást, de a füstös helyiségben nemigen tudta a részeg arcokat megkülönböztetni egymástól, ezért inkább a berendezést kezdte pásztázni, csakhogy elterelje a figyelmét Markusról. Nézte a kopott, vastag, bordó függönyöket, a sörreklámmal teleragasztott ablakokat és falakat, az ósdi lámpákat, a kissé megviselt asztalokat, és a repedezett ülőalkalmatosságokat. Szánalmas látványt nyújtottak, ahogy a lerészegedett, üveges tekintetű, mámoros emberek is, akik közül egy-kettő már a zenegépnél járt és bekapcsolva azt, felemelt kézzel, hangosan mulattak.
– Nem ez a legjobb hely. Nem igaz? – követte Markus a lány tekintetét. – Az az igazság, hogy nem sok presszót ismerek, ezt is csak moziba menet fedeztem fel. Azt hittem, hogy belülről jobban néz ki, mint kívülről.
– Semmi baj. Kávézáshoz ez is megfelel.
– Igen, arra igen – nyugtázta Markus.
Ekkor egy igen illuminált állapotban lévő, igencsak jókedvű férfi közeledett az asztalukhoz, majd miután odaért, ingatag lábakon állva meghajolt és belevigyorgott Mira arcába. – Szabad?
A lányt elkapta az undor a férfi leheletétől, hát még a szájában uralkodó fogatlan, vagy épp rothadó fogak látványától. Segélykérőn Markusra pillantott, és még az arcát is belefúrta annak izmos karjába.
– Sajnálom öregem, de a kisasszony most nem táncol, és ahogy láthatod, nem is szabad – hallotta Mira védelmezője határozott hangját, és érezte erősen tartó kezét, mely már sokkal bátrabban csúszott a blúza alá, amit abban a pillanatban egyáltalán nem is bánt.
Felnézni azonban nem mert, így amikor a részeg elment, Markus hajolt le a lány arcához, és szájával megérintette annak fülcimpáját. – Elment – suttogta, és hogy egyértelmű legyen az álláspontja, még egy puszit is adott Mira szabadon maradt, csupasz nyakára.
Forgott a föld, és az egész terem a lánnyal, mikor megérezte Markus ajkainak érintését. Szinte fájt a vágyakozás, és az egyre jobban lüktető öle is. Kívánta a férfit, de a józan eszét még nem veszítette el egészen, így maradt benne némi tartás, amivel lassan fel is tudott
egyenesedni, és zavartan körbepillantani.
A pincér akkor ért oda a két kávéval, és szó nélkül letette eléjük az asztalra, majd azonnal távozott. Mira a csészéjéért nyúlt, és amint tekintete a szemben lévő, távolabbi asztalra tévedt, egy komor, ismerős arcot pillantott meg, amint éppen őt nézte. A fejében kutatott a vonások tulajdonosa után, mikor is bevillant a mozi előtti jelenet, amikor a sarkon összeütközött egy magas, jóképű, igencsak vonzó férfival. Alaposabban elnézve már egészen biztos volt benne, hogy ő az, csupán azt az egyet nem értette, hogy mit keres itt. Persze feltételezhette, hogy a véletlen sodorta erre, de ahogy a tekintetük találkozott, és a férfi állta a pillantását, már biztos volt benne, miatta van itt.
Talán jelnek kellene vennie, talán reagálhatna… mégsem tette. Inkább elfordult és belekortyolt a kávéjába, majd hagyta, hogy Markus ismét magára vonva a figyelmét elkápráztassa a férfias, magabiztos, csábító viselkedésével.
Mindez mégsem tartott sokáig, mert a lány szemei egyfolytában a másik asztalhoz tévedtek, és mikor látta a férfi rezzenéstelen arcát, rosszalló pillantásait, az esze azt súgta, józanul kell viselkednie. Így, miután elkortyolgatta a kávéját, és az idegen figyelmétől visszanyerte az önuralmát is, már képes volt úgy társalogni Markussal, mint a legelején.
– Régóta tanít?
– Nem, csak pár éve. De nem gondolod, hogy ez a magázás olyan idétlen? – mosolygott a férfi valami elképesztően szívdöglesztő módon. – Ha jól gondolom, már nem vagy kiskorú. Nem igaz?
– Nem, valóban nem. De anyukám arra tanított, hogy a nálam idősebbeket magázzam.
Markus odahajolt a lány füléhez, és úgy suttogta el a kérdését. – Mégis mennyivel idősebbekre gondolt?
– Azt nem tudom – vont vállat Mira, és kezével forgatta a már üres csészét, miközben próbált nem tudomást venni a férfi simogató ujjairól, melyek még mindig birtokban tartották a derekát.
– Nos, akkor megnyugtatlak, engem nyugodtan tegezhetsz, nem sértődöm meg.
Egy rövid videó is készült a könyvről:
https://www.youtube.com/watch?v=3vUQO2UlusM
